214. Mi-Val 125 4MT (1959) - Ismeretlen sikerek





Az olasz motorgyártás-történelem egyik elfeledett bugyrában lapul a Mi-Val-gyár és különféle modelljei. Nekünk azonban sikerült rálelnünk egy újszerű példányra. A filigrán motor fényezése gyári minta alapján készült.


Az 50-es évek versenyeinek résztvevői főleg ezt az oldalát láthatták a motornak. Rendszámtáblája nincsen, így minden nap olyan, mintha kiállítás lenne.
A kilométeróra 130-ig skálázott, 110-et bármikor szívesen mutat. A bal oldali kormánymarkolat melletti gombbal lehet leállítani a motort.

A 125 köbcentis egyhengeres hengerfejébe természetesen Dell’Orto-karburátor fut bele. Nemcsak a blokkon, hanem szinte mindenhol felfedezhető egy Mi-Val felirat.

A sportos külső beszédes eleme a krómozott benzinsapka. A kar elhúzásával a sapka felpattan, és már lehet is tankolni.

Milyen szép ívben hasasodik a benzintank, jellegzetesen olaszos…

A kürt alakú kipufogóból csak úgy árad a sportos hang. A pedálok eredetileg fel voltak cserélve. Ma már azonban minden a helyén van: fék a jobb oldalon, a váltó a balon.

Korántsem véletlen, hogy nem lett világhírű a Mi-Val nevű olasz motorgyár. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne gyártottak volna jó motorokat. Ismeretlenségük oka valószínűleg rövid fennállásuk lehetett. Az 1950-ben alapított gyár mindössze 1966-ig működött. A bolognai származású Ettore Minganti vezetésével több partnerrel, köztük a fegyvergyáros Pietro Berettával alakult az üzem, nem messze Bresciától, Gradone Val Trompiában.

Első kétkerekűjüket már megalakulásuk évében elkészítették, a 125 köbcentis motort, ami majdnem az akkori DKW 125-ös tökéletes másolata volt. Az ötvenes években meglepő népszerűségnek örvendhetett a gyár, Olaszország-szerte nyűtték gépeiket. Keveset fogyasztottak, és elég megbízhatóak voltak. Talán a sikereken felbuzdulva az akkoriban szokásos 125, 175, 200 köbcentis motorokon kívül még az autógyártásba is belekóstoltak. Megpróbálták meglovagolni a kor kisautó hullámát, de a motorokhoz képest a kerekek számát csak eggyel növelték: így született meg a Messerschmitt Kabinroller-karosszériás, Mi-Val-motorral hajtott, 172 köbcentis, kétütemű miniautójuk. A kis plexitetejű, háromkerekű, kétülésest Mi-Val Mivalino néven forgalmazták.

Mi-Val Mivalino

Hol máshol, mint Olaszországban lehetne ma egy ilyen motorra lelni. Jelenlegi tulajdonosa is egy Reggio Emilia-i börzén talált rá, még a rendszerváltás előtt. Reggióból a bonyolult vámolási rendszert kijátszva jutott hazánkba a Mi-Val, hogy darabjaira szedve, romosan, kosarakban várjon az újjáéledésre. A restaurálás két-három évig tarthatott, és a rendszerváltás körül lett kész a motor. A felújításhoz szükséges alkatrészeket is Reggio Emilia-i börzéken szerezték be.

A gyár fő profilja egyáltalán nem a lóerőhajhászat volt, inkább kicsi, a kor elvárásainak jól megfelelő gépek gyártása. Így ez a piros-vaj színű példány sem produkál többet 7 lóerőnél. 125-ös motorja négyütemű, nyomórudas. Gyengeségét hangjával próbálja ellensúlyozni. A tölcsérszerű kipufogó torkaszakadtából üvölti a sportosság örömódáját, néha pedig visszadurrogásokkal kontrázik rá. Az 1959-es példányt röpsúly nélküli mágnesgyújtással szerelték, így hirtelen gázelvételekre durrogással reagál. Azonban ha a kor versenyzőjének, piroslámpás rajtbanditájának a hanggal nem sikerült elűznie a kihívó félt, akkor volt miért izgulnia. A tulajdonos elmondása szerint a T5-ös Pannóniát otthagyná, ha versenyre kerülne a sor. Négysebességes váltójával a kigyorsítás végére akár 100-110 km/h-ás sebesség is elérhető. Az alumíniumblokkos, öntöttvas hengeres boldogan muzsikál ekkor is, átlagosan mindössze 3,5-4 l/100 km-es fogyasztással. Sokáig csak kétüteműket gyártott a Mi-Val, később tértek át Nicolaus August Otto körfolyamatára. Ez a kis OHV gép szépen és kiegyensúlyozottan forog, alig rezeg a szerkezet. Nem is hinné az ember, hogy nagyobb teljesítményű motorokkal, erősebb fékekkel a márka az 50-es, 60-as években még versenyzett is.

Az 1933-as születésű Franco Dall’Ara többször vitte sikerre a Mi-Valt. Egészen pontosan 1953-tól 1957-ig minden évben olasz versenyek dobogójának legmagasabb fokán állt. 1953-ban 175 köbcentist hajtott, aztán 57-ig csak 125-öst. 1956-ban Itáliában a szériamotorok kategóriájában bajnok lett. Dall’Ara győzelmei tovább folytatódtak, de már Moto Guzzik nyergében.

Elkészülése óta nem sokat mozgott a Mi-Val, jó, ha három-négy ezer kilométert tettek meg vele, mint amolyan ritka madár, találkozókon és túrákon mutogatja magát.
Retro Mobil