Korábban járt már a csapatunk a Felvidéken, és akkor is hajdani magyar várakat néztünk meg. Most egyedül keltem útra, de nem csak várakat néztem, hanem sok szép látnivalóval találkoztam.
Vámosszabadinál léptem ki az országból, és megálltam a Dunánál.
Az első megálló Garamszentbenedeken (szlovákul Hronský Beňadik) volt az erődtemplomnál.
Majd Zsarnócán a revistye vár (szlovákul: Hrad Revištské) következett.
A faluba érve ez a kedves kis patak fogadott.
Elindultam a várhoz felfele vezető úton, és amikor a navi azt jelezte, hogy megérkeztem a várat nem láttam sehol. Az út vezetett tovább felfelé, hát továbbmentem. Annyira, hogy ez a kép fogadott a következő hegytetőn. Az ott lent a vár.
A várromhoz egy negyed órás sétával lehet eljutni ezen az úton.
Egyes részeknél fel van állványozva, és megkezdték az állagmegóvást, talán felújítást.
A kilátás pompázatos:
Ezután átgurultam a pár kilóméterre lévő Saskőváraljához (szlovákul: Hrad Sasov) Garamszentkeresztre.
Ehhez a romhoz is a faluból induló kis ösvényen lehet feljutni kb. negyed óra alatt, de az út elég jól emelkedik! 
Motoros csizmában, és nadrágban teljesen ideális 35 fokban várat mászni.
De a káprázatos kilátás kárpótolt mindenért.
Majd Selmecbányán álltam meg fotózni.
A kilátás a völgybe innét is leírhatatlan.
Ezután megálltam egy út széli szabadstrandon, ami egy felduzzasztott hegyi pataknál volt. A tervezés során már kinéztem, hogy ezen a környéken több ilyen mesterséges hegyi tó is van, és ezért hoztam fürdőnadrágot és törölközőt is.
Nagyon jól esett a felfrissülés a hűs vízben az izzasztó hegymászás után. Úsztam is egy jót, és kajáltam a szendvicseimből.
A fürdőzés után egy kiváló szerpentines szakasz következett, közepesen jó útminőségen. Egész Szlovákiában Ausztriához hasonlóan nagyon gyér a forgalom, és alig találkoztam itt is autóval, nagy örömömre.
Az eredeti terv szerint Vámosszabadinak akartam hazafele is jönni, de a navi szerint a legrövidebb, és a leggyorsabb utat is Komáromon keresztül jelezte. Hittem neki, és így jutottam el Lévára. Itt is a várat néztem meg.
Ha már indulásnál lefotóztam a nagy Dunát, hazaérkezésnél sem hagytam ki. Komáromnál a Duna híd.
Annyiszor elmentem már a Koppánymonostori erőd előtt, most mivel volt időm bementem.
A hazafelé úton bementem még Gönyüre, és megnéztem, hogy hogyan teszik vízre a nagyobbnál nagyobb csónakokat, és Jachtokat.
Összegzés képpen kellemesen csalódtam (ismét) Szlovákiában. Csodálatos a táj, az utak is jobbak mint nálunk. A sok régi magyar emléket képtelenség végignézni, ezért még visszatérek ide biztosan.
Készítettem egy kis klippet is a túráról.
