150. Motoros vártúra a Felvidéken Bolondóc - Trencsén - Nyitra

Ezt a túrát már nagyon régen terveztem egy korábbi bejegyzésemben. Valahogy úgy alakult, hogy eddig nem került rá sor. Lehet, hogy a barátaim történelemből adódó előítéletei miatt.... lehet. Én azért nagyon kíváncsi voltam erre a vidékre, a várakra, az utak állapotára és egy kicsit arra is, hogy hogyan viszonyulnak hozzánk a helyiek (és itt nem a kint élő magyarokra gondolok). Összességében nagyon jó élményekkel tértünk haza, és még visszamegyünk mindenképpen Bajmóc és Besztercebánya várait is megtekinteni.
Útvonal                                                                                  Képek az útról
A 400 km feletti táv miatt viszonylag korai indulást terveztünk, és már 9 óra előtt gyülekeztünk
7 motorral 9-en indultunk el Attila vezetésével. Rábeszéltem, hogy legyen a túravezetőnk, mert az új navimmal, még nem barátkoztunk össze teljesen. Én mentem utána, és én is felkészültem az útvonalból, és ígértem neki, hogy ha gond lenne segítek. Ebből az kerekedett ki, hogy teljesen más útvonalon vitt volna bennünket a két navigáció, és az enyém meg is adta magát féltávnál. Attila magára maradt a csapat vezetésében, de ügyesen helytállt. A túra végén összegezte, hogy ez volt neki az első, és egyben utolsó, mert borzalmasan sok dologra kell ügyelni a csapat élén haladónak a motorozáson kívül.
Vámosszabadinál léptünk ki a határon, az elhagyott határátkelő után következett a Duna híd, majd a beton tömbökből, kamionok számára épített borzalmasan rázós útszakasz pár kilóméteren keresztül. Galánta után álltunk meg pihenni, és megreggelizni.
Ezen a részen már kezdődnek a dombok, és teljesen Ausztriában éreztük magunkat. Az út minősége azért annyira nem tökéletes, de a mieinknél klasszisokkal jobbak. Miután Attila "lepihetette" a Varaderot, indultunk is Beckov faluba, ahol a Bolondóc várat néztük meg.

A vár egy nagyon meredek sziklafalról néz le a kis falucskára. Elképzelni is nehéz, hogy micsoda munka volt abban a korban megépíteni ezeket a falakat.
a csoportkép, most nélkülem. De csak azért, mert nem volt alkalmas hely a fényképezőgépnek.
Ezután Trencsénbe mentünk.
a nagyon jó állapotban lévő vár, a város felett a sétálóutcához közel található.
Parking in the walking zone
Helyi kedves rendőrök figyelmeztettek bennünket, hogy a sétáló övezetben parkolunk, és menjünk át a közeli parkolóba.
az óratorony
Kis pihenő, és felfrissülés után útnak indultunk Bajmócra. Ezen a szakaszon már magasabb dombok, még azért nem hegyek vártak ránk. Megérkeztünk egy kis faluba, (Dolná poruba) ahol véget ért az út.
Igazából a Google útvonaltervezője, és az Igo 8 szerint sem ért véget, de valójában egy sáros meredek földút következett volna. (A fenti képen be az erdőbe) Meg is állapítottuk, hogy Gábor kihajtogatható térképén szerepel egyedül helyesen zsákfaluként, ahol éppen vagyunk.
A hideg hegyi patak felfrissített bennünket a szendvicsek elfogyasztása után. Mivel még csak féltávnál jártunk, és már elmúlt 13 óra, úgy döntöttünk, hogy most kihagyjuk Bajmóc várának megtekintését, (pedig nagyon kíváncsi voltam pompás kék tetejére!) és Nyitrának vesszük az irányt.
megálltunk tankolni, (és DELI csokit venni)
nem messze a Monte Carlo Rally helyszínétől :o)
borzalmasan jó a szlovák nyelv
a vár bejárata
magyar feliratot, táblát, útba igazítást még véletlenül sem találsz
azért valahol mégis, csak azt "kicsit" korábbról
hangulata van a szépen felújított korabeli épületeknek
a szlovák királyok helyett II. János Pál pápa látogatásának emlékére emeltek szobrot

Nyitra után hazafele vettük az irányt. A határ közelében megálltunk fagyizni és elbúcsúzni. Egy gombóc fagyi 0.40 Euro, ami átszámítva 116 Forint. Idehaza 170 Ft, de az 54 Forintos különbség majdnem elhanyagolható...