115. Egy téli robogós történet

Csíkos Béka 2012.12.10

Nemrég vettem egy Kymco Grand Dink 250- es nagyrobogót, hogy legyen mivel közlekedni télen. A Grand Dink 4 éve van forgalomban, 60 éves tulajtól vettem meg 1490 km-rel, de úgy is néz ki, papírok stb minden szerint tényleg ennyit ment. 
Ma kora délután a XIX. kerületben volt dolgom, ezt elvégezvén épp visszafelé tartottam az új 250 -es nagyrobogómmal az Üllői úton. Már majdnem a Kálvin térnél jártam, mikor a robogó megállt. Élve a gyanúval ránéztem a benzinszint- mérőre: üreset jelzett. Kacagtam magamban, mert pont az OMV kút előtt állt meg. Csóri- gondoltam- ki akar velem szúrni. Betoltam a kútra, megtankoltam, ráültem, indítottam és semmi. Gondoltam, mivel teljesen kiürült a rendszer, kell neki egy pár löket, hogy eljusson a benzin mindenhova. Tovább indítóztam, benzinszag már volt szépen, de semmi, nem volt hajlandó beindulni. Á- gondoltam - túlszívta magát, tolom picit, hagy ürüljön. Eltoltam a Kálvin térre, majd indítóztam, semmi. Ekkor volt negyed négy. Elkezdtem halkan szentségelni és indítóztam tovább. Teker-teker-teker az indítómotor, de semmi. Gondoltam, gyorsan kiveszem a gyertyán, hátha azt köpte be. A "gyorsan kiveszem"- hez- mivel nagyrobogó- a fél hátulját kellett lebontani, de ez elsőre nem látszott, ennél sunyibb módon, a "na, már csak ez a két csavar tartja"- kezdetű történet ismétlődött jó párszor.
Végül a motorom fele szétterítve hevert a Kálvin téri Erste bankfiók előtt, mindezt sisakkal a fejemen, a teljesen citromsárga láthatósági pufi kabátomban végezve, amiket nem vettem le, mert ugye sietek és pár perc alatt megvan az egész. A járókelők kerülgették a robogó darabjait és engem, lestek a sapka alól, mi történik épp. Ketten oda is jöttek, mindannyiszor reménykedtem, hátha motor,- autó- vagy bármilyen szerelő az illető, de nem, egyszer valamilyen utcáról kértek felvilágosítást, másszor meg aprót. Csodálkoztam, hogy annyi normálisnak kinéző járókelő között én látszom ezekhez alkalmas alanynak, aki bukósisakkal a fejemen, citromsárga dzsekiben könyékig vagyok egy félig szétbontott robogóban. Fura. Mindenesetre kiszereltem és ellenőriztem az akkumulátort, egyenként az összes biztosítékot, minden jó volt. A karburátor lélegeztetőcsövét rövidebbre vágtam, újrakötöttem, hátha ott szívott falsot a csövecske kikeményedett végén, bár nem valószínű. Mindkét csuklóm szerkezetében eszközölt nagymértékű változtatás árán kioperáltam a gyertyát, ami némiképp koszos volt, bár még a szervizlimiten belül, viszont nem adott szikrát, mikor a blokkhoz érintve indítóztam. Ahá, jól gondoltam, a gyertya az. A bicskámmal alaposan megvakartam a végét oldalt, belül, mindenhol, beállítottam a hézagot és továbbra sem volt szikra. Ekkor már a néma dühöt a néma kétségbeesés váltotta fel érzéseimben. Rájöttem, ez ma már nem fog elindulni, viszont be kell érnem a melóba. Nekiláttam szélsebesen összeszerelni, közben fejben végigpörgettem, kinek van utánfutója, aki munkaidőm végeztével, este 21.30 után hajlandó is robogót szállítani. Rájöttem, senki ilyet nem ismerek. Tehát holnapig a Kálvin téren marad a gép, vagyis veszélyben van. 
Összeraktam, majd betoltam egy irodaház oldalához, ahol ugyan pont eltakart egy falból nyíló ajtót, viszont egy kamera pont rálátott. Elkezdtem fohászkodni, hogy belülről reggelig senki se nyissa rá az ajtót, meg el se lopják. Féktárcsazárat raktam ugyan rá, de mivel lánc nem volt nálam, nem tudtam semmihez odafogatni. Ez van- alapon elhelyeztem, majd sarkon fordultam volna, keresvén egy üres taxit, mikor eszembe jutott, hogy habár a lábtakarót celluxal vízhatlanná tett drótsodronnyal tettem némiképp lopásállóvá, viszont a kormányt jobbról- balról teljesen beborító kézvédő zsákjaim (szaknyelven: kormánymuff) csak feltépőzárazva vannak, reggelig ezek tuti eltűnnek, pedig nem kéne tetézni a bosszúságot, elég az így is. Levettem hát őket és bezártam az ülés alá, majd- huszonötödször is- megpróbáltam indítózni. Huszonötödször is teker-teker-teker és semmi. Ekkor a kézzsák levétele miatt láthatóvá lett kormányra esett a tekintetem, ahol is láttam, hogy a vészleállító kapcsoló be van kapcsolva, megnyomhattam a benzinkútra betolás közben. Ez nem lehet- gondoltam, hiszen bekapcsolt vészleállítónál az indítómotor sem kapott volna áramot a sok sok indítózás alatt, tehát nem is lehetett volna teker-teker-teker. De volt. Mindenesetre visszabillentettem a kapcsolót, indítóztam, és igen, beindult azonnal és elsőre. Nagyon bután nézhettem ekkor, egyfelől örültem, másfelől nem értettem, hogy miért meg hogyan. Persze felültem és bementem dolgozni, fél öt után pár perccel értem be négy helyett. 
Közben rájöttem: motoron, ha be van kapcsolva a vészleállító, nem csinál semmit az indítómotor, mert nem kap áramot.Viszont a motorokkal ellentétben a robogókat nemcsak az indítógombbal, hanem a fékkar behúzásával és az indítógombbal lehet indítózni, mert ekkor van áram alatt az elektromos rendszer, viszont ez a gyújtástól független. Az indítózáskor behúzott fékkar miatt az áram tehát eljutott az indítómotorig, de mivel a vészleállító letiltotta gyújtást (a gyertya nem kapott áramot), ezért szikra hiányában nem volt hajlandó beindulni...